Angliai matek

Premier League utolsó fordulója előtt a bajnoki cím már nem kérdés, az Arsenal [a Bournemouth segítségével] megcsinálta, amit meg kellett csinálnia, és az utolsó előtti forduló utolsó előtti meccsén végleg lezárta a vitát. Észak-London egyik fele tehát pezsgőt bont, a másik fele meg a tabella alsóbb régióiban próbál úgy tenni, mintha ez egyáltalán nem lenne kínos. A West Ham és a Tottenham még elkerülné az utolsó kiesőhelyet, de a Spurs helyzete jóval kényelmesebb, vagyis a Sarkantyúsoknak most nem hőstettet kell bemutatniuk, hanem egyszerűen nem összeesni a saját árnyékuktól. Tudjuk, ez náluk néha már európai kupaszintű kihívás.

Az igazi őrület viszont nem is legalul, hanem az 5–8. hely környékén van. Itt a Premier League nem tabellát, hanem Excel-táblába oltott idegösszeomlást kínál. A képlet kulcsa az Aston Villa: ha az 5. helyen végez, miközben az Európa Liga megnyerésével eleve BL-főtáblás, akkor a bajnoki ötödik helyért járó extra BL-kvóta továbbcsúszik a 6. helyezettre. Ebben az esetben Anglia első hat csapata mehetne a Bajnokok Ligájába. Ha viszont a Villa marad 4., akkor nincs ajándék liftezés: az első öt megy a BL-be, a 6–7. hely Európa Liga, a 8. pedig Konferencia Liga.

Vagyis a bajnokság végén nemcsak az számít, ki nyer, hanem az is, hogy pontosan melyik sorban áll a Villa, amikor becsukódik az ajtó. Ha kikap a Manchester City otthonában [ami több, mint valószínű, mert egész Angliának ez lenne az érdeke, a Villa játékosok még másnaposak lesznek a szerdai  EL győzelme miatt, a Man City játékosok, pedig méltón akarják búcsúztatni a klub  legenda Guardiola-t], a Liverpool pedig veri a Brentfordot [ez korántsem olyan egyértelmű, mint ahogy azt a szorzók sugallják], akkor a Vörösök jobb gólkülönbséggel előzhetnek, a Villa pedig visszacsúszhat ötödiknek. Ez lenne az a mozdulat, amelyből a Bournemouth hirtelen nemcsak Európa Liga-induló, hanem potenciális BL-csapat lehet. Nem rossz történet egy olyan klubtól, amelyet pár éve még inkább a túlélőbrigádok között kerestünk, nem az európai elit előszobájában.

A Bournemouthnak egyébként a saját feladata világos: Nottingham ellen meg kell tartani a 6. helyet. Ha nem kap ki, a Brighton nem előzi meg. Ha nyer, végképp lezárja a kérdést. Aztán ülhet a stadionban, és nézheti, mit művel a Villa Manchesterben. Ez a futball egyik legkegyetlenebb állapota: elvégzed a saját munkádat, majd rájössz, hogy a sorsodat egy másik csapat, egy másik város és valószínűleg Pep Guardiola rotációs kedve tartja a kezében. [A jelenlegi formájukat látva okkal feltételezhetjük, hogy nem szenvednek vereséget]

A Brighton helyzete ennél tisztább. A Manchester United ellen saját kézben tartja az európai indulást, győzelemmel legalább hetedik, vagyis minimum kontinens. Sőt, ha a Bournemouth botlik, a jobb gólkülönbség miatt akár a 6. helyre is felcsúszhat. A Brighton évek óta úgy működik, mint egy elit adatbázis, amelynek néha futballcsapata is van: eladnak, újraépítenek, mosolyognak, aztán megint ott vannak az európai küszöbön, miközben más klubok háromszor annyi pénzből is csak a saját stadionjukban keresik a kijáratot, DE… A mostani MUTD ellen biztos győzlemre senki sem mehet [szerintem itt is csalókák az oddsok]

A Sunderland – Chelsea ehhez képest direkt párharc.

A Chelsea győzelemmel biztosan bent van az európai buliban, mert a Sunderland mögötte maradna, és legrosszabb esetben is a 8. hely környékén zárna. Az EL viszont már nem csak rajtuk múlik: ahhoz Brighton- vagy Brentford-botlás is kellhet. Ez pontosan az a Chelsea-helyzet, amit az elmúlt évek alapján ismerünk: rengeteg pénz, rengeteg tehetség, rengeteg útvonal, és mégis valahogy mindig az utolsó fordulóban kell térképet rajzolni a saját életükhöz.

A Brentford Liverpoolban próbálhatja meg kiharapni magának Európát. Ha nyer, 55 ponttal biztosan top 8, vagyis kontinens. De hogy 7. vagy 8. lesz-e, az már függ a Brightontól, a Chelsea-től és a gólkülönbségektől is. Thomas Frank csapata pont az a kellemetlen vendég, amelyik egy ilyen napon mindenkinek rossz hírt jelenthet: nem elég nagy név ahhoz, hogy romantikus legyen félni tőle, de elég szervezett ahhoz, hogy tönkretegye mások ünnepi műsorát.

A Sunderlandnek maradt a legszűkebb folyosó. Nyerjen a Chelsea ellen, aztán imádkozzon Brighton-vereségért vagy Brentford-pontvesztésért. Saját kézben nincs semmi, csak a saját meccsük meg a remény, ami futballnyelven általában azt jelenti: már baj van. De ettől szép a záróforduló. Miközben az Arsenal már bajnok, Anglia alsó és felső középrétege még utoljára egymás torkának ugrik, és a végén lehet, hogy nem az nyer igazán nagyot, aki a legjobban futballozik, hanem aki a legjobban értelmezi a táblázat apróbetűs részét.