Az Aranylabda intézményét természetesen a sporttörténelem legszebb pillanatában alapították: amikor valaki végre felismerte, hogy a csapatmunka túl értékes ahhoz, hogy ne válasszunk ki közülük egyet, aki mindenkit túlszárnyal. Az alapítók bölcsen döntöttek: miért hagynánk, hogy a csapatdiadal homályba borítsa egy ragyogó egyén fényét? Úgyhogy megszületett a díj, amely a sport igazi lényegét, vagyis az önfényezést díjazza. És hát, mit is jelent egy ilyen egyéni díj egy csapatsportban? Nyilvánvalóan mindent! Nincs is inspirálóbb annál, mint amikor harminc ember együtt dolgozik hónapokon át, csak azért, hogy végül egyetlen kiválasztott díszíthesse a nappaliját egy aranyló díjjal, miközben a többiek elgondolkodhatnak, vajon hol is rontották el. Igen, a csapatmunka szelleme tényleg ebben csúcsosodik ki: az egyéni rivaldafényben, amely mindenkit összekovácsol… vagy épp szétszór.
Aranylabda 2025 – Barney véleménycikke
De ez a díj nem csupán a csapategységet szabdalja szét, hanem a közvélekedésben is mély repedéseket hagy maga után. Hiszen a hozzáértő zsűri 2008 és 2017 között mindössze két embert tudott elképzelni végső győztesként (ez a két egyén CR7 és Leo Messi volt), és előfordult, hogy jól döntöttek az ítészek, de ez a globális vakság néhány arcpirító melléfogást is eredményezett: például Wesley Sneijder 2010-es mellőzését. Ám ha már a melléfogásokról esik szó, Sneijder kihagyása szinte eltörpül ahhoz képest, amit a 2020-as év produkált: akkor ugyanis a szervezők úgy döntöttek, hogy a világjárványra hivatkozva inkább nem is osztják ki a díjat. Így történhetett meg, hogy Robert Lewandowski – aki abban az évben minden statisztikai mutatóban, eleganciában és győzelmi mámorban csúcsteljesítményt nyújtott a díjátadó pódiumon hoppon maradt. Vajon van-e nagyobb sportfintor annál, mint amikor valaki életformává emel egy szezont, és végül egy láthatatlan döntés épp őt teszi láthatatlanná? Az Aranylada ezzel új szintre emelte az önkényes legendagyártást: néha a legfényesebben ragyogó csillag is eltűnhet a díjeső elől – ha épp úgy akarják. Az Aranylabdát idén kétségkívül kiosztják – fogadni is lehet rá, így valósággal sportággá vált az esélyek latolgatása. Nézzük hát, kik a favoritok, hiszen nem minden esetben a pályán nyújtott produkció dönt: legalább ilyen súllyal esik latba az adott sztár ismertsége, kisugárzása és – hogy finoman fogalmazzunk – lobbierje is. A szavazatok hátterében gyakran ott húzódnak a kapcsolatok, a nemzetközi sajtóhangulat, sőt, olykor a klubérdekek is, így a favoritok listája nem feltétlenül tükrözi a szezon tiszta statisztikáit. Persze, ne legyenek illúzióink: a nevükben szerény, ám valójában fényesen csillogó jelöltek között mindig akad néhány, akik mögött nemcsak bravúros gólok, hanem profi PR-gépezet is dolgozik.
Aranylabda 2025 esélyesek
Az idei év esélyeseinek rangsorát épp ezért érdemes úgy szemlélni, mintha egy színes reflektorfényben fürdő színpad előtt állnánk, ahol a teljesítmény ugyan főszerephez jut, de a taps gyakran már a függöny felgördülése előtt eldől. Lássuk tehát, kik azok, akik idén nemcsak a hálót, de talán a szavazók szívét is megmozgatják. A legnagyobb reflektorfényben idén egyértelműen Ousmane Dembélé fürdőzik: a szakértők és a fogadóirodák szerint is minden út hozzá vezet. A PSG-vel gyakorlatilag mindent megnyert, és nem csak statisztaként, hanem valódi vezérként járult hozzá a diadalokhoz – legalábbis így tartja a narratíva, amely a szavazók fülébe suttog. Nem csoda, hogy a győzelmére kínált szorzó mindössze 1,11 – olyannyira elenyésző, hogy talán még a legmerészebb kockázatvállalókban sem kelti fel a fogadási ingerenciát. A második helyen pedig ott ragyog a katalánok szuper tinije, Lamine Yamal, akinek 5,25-ös oddsa már jóval vonzóbb, mint Dembéléé.
Lamine Yamal nyerheti az Aranylabdát?
Könnyen előfordulhat, hogy idén ő emelheti magasba az Aranyládát: a Barcelona minden létező trófeát besöpört Spanyolországban, és Yamal nem csupán, hogy jelen volt ezeken a diadalokon, hanem aktívan, döntő gólokkal és látványos megoldásokkal járult hozzá a sikerekhez. Ráadásul a Barca világméretű márka, amelynek neve sokkal erősebb és ismertebb, mint a PSG-é – ez pedig a szavazásnál is súlyt kaphat. Mindez azt jelenti, hogy a kiemelkedő teljesítmény mellett Yamal egy globális márka erejét is maga mellett tudhatja, így a szakmai voksokon túl számos extra szavazatot is begyűjthet, akár azok közül is, akik inkább a klub hírnevére, mint a puszta statisztikákra figyelnek. Végül pedig nem lehet kihagyni a veteránok örökös párbaját sem: CR7 és Leo Messi neve idén is ott kísért a szavazólapok sarkán. Bár mindketten túl vannak már a sportág csúcsévein, és a fiatalabb generációk egyre magabiztosabban törnek előre, még mindig akadnak olyan elszánt szavazók, akik számára a megszokás felülír minden józan teljesítményértékelést. Elég egy pillantást vetni az oddsokra: ha valaki a portugál zsenire tenné a voksát, 70-szeres pénzre számíthat, míg az argentin klasszis győzelme 125-szörös megtérülést kínál. Ez is bizonyítja, hogy hiába a statisztikák, hiába a fiatal titánok látványos szezonja – a legendák árnyéka még egy ilyen, csillogó színpadon is hosszúra nyúlik, és a sportvilágban sosem lehet kizárni a váratlan csodákat.
Fontos: A cikkben szereplő szorzók a szezon előrehaladtával változhatnak.
Fotó Készítő: SOPA Images | Forrás: LightRocket via Getty Images
