Kisvárda – Győr élő közvetítés, tippek

Ideglelés Kisvárdán vagy út a dicsőségbe? Alighanem ez a 2025/26-os NB I 33. fordulójának legfontosabb kérdése. A képlet brutálisan egyszerű: ha az ETO nyer Kisvárdán, bajnok. Nem kell számolgatni, nem kell rádiót szorongatni, nem kell a Groupama felől érkező hírekből jósolni. Győzelem, aranyérem, kész.

És pont ez az, amit nem lehet csak játékerőből megoldani. A Győr nagyon szép szezont rakott össze, pláne ahhoz képest, hogy a Transfermarkt klubérték-rangsora alapján a keretük csak a negyedik legértékesebb az NB I-ben: a Ferencváros, az Újpest és a Puskás Akadémia is előttük áll. Ez alapján az ezüst sem volna szégyen, sőt: a PAFC és az UTE oldalán sokkal kínosabb lenne a magyarázkodás. Csakhogy a futballban nem az a legnehezebb, hogy eljuss valaminek a végéig. Hanem az, hogy amikor ott állsz a célvonal előtt, ne kezdjen el remegni a lábad.

A Győr játékerőben bőven bajnokesélyes. Ezt nem kell elvitatni. De a kérdés most nem az, hogy tudnak-e futballozni, hanem az, hogy tudnak-e bajnokként viselkedni még azelőtt, hogy bajnokok lennének. Az augusztusi Rapid Wien elleni Konferencia-liga-playoff éppen ezért kellemetlen emlék: a játék minősége megvolt, a történelmi ajtó résnyire nyitva állt, csak amikor be kellett volna lépni rajta, elfogyott a mentális erő. Lehet mondani, hogy azóta felnőttek, lehet mondani, hogy ez a szezon már bizonyíték. Én inkább azt mondanám: most derül ki.

Mert Kisvárdán nem ünnepi díszsorfal várja őket. Révész Attila elég egyértelműen jelezte, hogy nem asszisztálni akarnak a győri bajnokavatáshoz: „Megtesszük, amit megkövetel a haza, a többit majd a sors eldönti” – mondta, és arról is beszélt, hogy hazai pályán bárkinek meg tudják nehezíteni a dolgát. A Kisvárdának már nincs bajnoki téttel felérő kényszere, de van becsülete, van hazai pályája, van ünneprontó szerepe, és van egy olyan edzője, aki az ilyen meccsekből nem szereti kispórolni a harci részt.

Ráadásul a Győrnek van friss, fájó emléke ugyanebből a stadionból. Októberben 2–0-ra vezetett Kisvárdán, aztán a hazaiak 3–2-re fordítottak, Molnár Gábor 90. perces góljával. Ez nem azt jelenti, hogy most is ugyanez történik, de azt igen, hogy a Várkerti Stadionban nem elég jól kezdeni, nem elég erősnek látszani, és nem elég papíron jobb csapatnak lenni. Ott végig kell vinni a meccset. Az ETO-nak most nemcsak futballoznia kell, hanem lezárnia egy egész idényt.

Fogadási oldalról ezért ez nem sima vendégsiker-sztori. A bajnoki cím logikája az ETO mellett szól, a játékerő is mellette szól, de a lelki teher, a kisvárdai kellemetlenségi faktor és a korábbi összeomlás emléke óvatosságra int. Ha valaki hisz abban, hogy a Győr augusztus óta mentálisan is bajnokcsapattá nőtt, annak a vendéggyőzelem vállalható irány. Én viszont ebben a meccsben legalább annyi ideglelést látok, mint dicsőségutat. Az ETO-nak itt nemcsak a Kisvárdát kell legyőznie, hanem saját régi reflexeit is.