Magyarország – Görögország élő közvetítés, tippek

A Magyarország–Görögország felkészülési meccs nem az a fajta találkozó, ahol az ember automatikusan rákiáltja, hogy gólzápor, tűzijáték, hadd szóljon. Inkább az ellenkezője. Két olyan válogatott fut ki a gyepre, amelyiknél most sokkal fontosabb a szerkezet, a fegyelem és az energiamenedzsment, mint az, hogy március végén látványosan felgyújtsa a pályát. Magyar szemmel ez különösen igaz, mert a szlovének elleni 1–0 után Rossi csapata megmutatta, hogy stabil tud lenni, de azt is, hogy nem feltétlenül gyilkolja le a meccset, ha egyszer előnybe kerül vagy kontrollálni tudja az eseményeket. A Puskásban 50 ezernél is több néző előtt jött a siker, Schön döntött, de legalább ennyire fontos volt, hogy a csapat nem kapott gólt.

A legnagyobb magyar nyereség most talán nem is egy mezőnyjátékos, hanem egy kijelölt státusz: Marco Rossi kimondta, hogy jelen pillanatban Tóth Balázs az első számú kapus. Ez azért nem kis mondat, mert Rossi a hierarchiát általában nem szokta csak úgy levegőbe beszélve felrajzolni. Tóth Balázs ezt a bizalmat a szlovének ellen jó teljesítménnyel hálálta meg, a védelem előtte pedig összességében rendezett volt. Elöl már árnyaltabb a kép: Sallai mozgásában, dinamizmusában benne volt a veszély, csak a kapu előtt megint hiányzott az a bizonyos gyilkos ösztön, ami  korábban jellemezte (nyilván ebben szerepet játszhatott a klubja mostanában hátvédként alkalmazza).

A rotáció szinte borítékolható. A szlovének ellen már így is több új arc és több variáció került elő, ráadásul a kezdőből Szoboszlai, Schäfer, Tóth Alex és Vitális környékén is látszott, hogy Rossi nem csak egy meccsre, hanem egy tavaszi miniblokkra tervez. A nemzeti csapat az előző találkozón 4–3–3-ban is működött, de ebből könnyen lehet megint 4–2–3–1-es hajlás, főleg ha a kapitány kicsit jobban szét akarja osztani a terhelést. Szoboszlai játékideje külön történet, mert Rossi a meccs után Arne Slot megjegyzésére is reagált, vagyis nagyon is elképzelhető, hogy a magyar karmester most sem teljes műszakra kap megbízást.

A görögöket sem érdemes lebecsülni, még akkor sem, ha volt egy csúnya időszakuk. Az egyszerű történet az lenne, hogy pocsék vb-selejtezős rajt, szétesés, aztán kapkodó újratervezés. A valóság ennél bonyolultabb: Ivan Jovanović már 2024 augusztusa óta dolgozik a csapattal, tehát ez nem tűzoltás, hanem elnyújtott építkezés. A keret minősége pedig tényleg jobb annál, amit a rosszabb eredménysor sugall. Elég csak arra nézni, hogy a görögök a Nemzetek Ligája rájátszásából feljutottak a Liga A-ba. Más kérdés, hogy most sincsenek csúcsformában: március 27-én 0–1-re kikaptak Paraguaytól, előtte Fehéroroszországgal 0–0-t játszottak. Vagyis szervezettség van, de támadásban messze nem ellenállhatatlan brigád.

És itt jön a fogadós rész, ami már sokkal érdekesebb. A piac hajlamos túlmisztifikálni az ilyen „barátságos, de mégis rangos” meccseket, miközben a valóság sokszor az, hogy a második találkozó rövid időn belül inkább az izomzatnak és a stáb jegyzetfüzetének szól. Nem a romantikának. Rossi vélhetően nem akarja széthajtani a kulcsembereit, a görögök pedig jelenleg nem abban a fázisban vannak, hogy idegenben nekiesnek mindenkinek. Nekem ebből a matekból az jön ki, hogy kevés gólos meccs szaga van az estének, és a magyar csapat nem kap ki. Magyarul: az under felé hajlok, mellé pedig a hazai veretlenség tűnik a legéletszagúbb iránynak. Nem glamúr tipp, nem hősköltemény, viszont pontosan az a fajta józan választás, amit az ilyen tavaszi válogatott meccsek gyakran utólag igazolnak.