FC Bruges – Atlético Madrid élő közvetítés, tippek

Ha az idényben létezne “a legrapszodikusabb csapat” díj, az Atlético Madrid alighanem ott tolongana az első helyen. Simeone együttese hetek óta olyan amplitúdóval ingadozik meccsről meccsre, ami még egy topcsapatnál is nehezen magyarázható: egyik nap letarolja az ellenfelet, a másikon meg úgy néz ki, mintha a saját ritmusát sem találná.

Egy hete például a Barcelonát úgy mosták le a pályáról, hogy az eredmény szinte udvarias volt a történtekhez képest. 4–0 az első félidőben, de a játék képe alapján a szünetre a különbség simán lehetett volna nagyobb is. A második félidőben pedig már nem a szétszedés, hanem az eredménytartás lett a fókusz: kontroll, energia-menedzsment, biztonsági futball [és lehet ma is ezek lesznek a legfőbb jellemzői a csapatnak.]

Ehhez képest a hétvégén a kiesőzóna közeléből menekülő Rayo Vallecano gyakorlatilag gond nélkül verte őket a La Liga 24. fordulójában. És nem ez az első ilyen “kétarcúság”: két hete még egy ötössel küldték haza Sevillában a Betist a kupa negyeddöntőjében, majd röviddel utána bajnokin otthon 0–1-re kikaptak tőlük. Mintha ugyanaz a csapat hol pengeéles, hol tompa lenne – és sokszor nem is apró nüanszokról, hanem teljes mentalitásváltásról beszélünk.

A mintázat – azt sugallja, hogy a klasszikus “egy sima, egy fordított” logika most az Atlético felé billen: a nagy pofon után jön a reakciómeccs, újra rendben lesznek a távolságok, jobb lesz a fókusz, és megszületik az idegenbeli siker. Csakhogy itt jön a történet veszélyes része: ez csak egy odavágó.

És az odavágók a nagycsapatoknak sokszor nem arról szólnak, hogy “szétverjük” az ellenfelet, hanem arról, hogy ne rontsuk el a párharcot. Simeone futballjának DNS-ébe eleve be van írva a párharc-menedzsment: ha a meccs képe úgy hozza, egy döntetlen idegenben teljesen vállalható, sőt néha kifejezetten logikus.

Ennél a párosításnál a legfontosabb kérdés nem is az, hogy “melyik a jobb csapat” (papíron nyilván az Atlético), hanem hogy melyik verziója jelenik meg a madridiaknak: a Barcelona elleni könyörtelen gép, vagy a Rayo elleni szétesettebb, tompább arc.

az Atlétinél most benne van a “helyrerakjuk magunkat” típusú teljesítmény, és logikus a gondolat, hogy most újra jó meccsük lesz. Ugyanakkor a párharc jellege miatt egy döntetlen is bőven benne lehet, még akkor is, ha minden tekintetben az Atlético tűnik jobb csapatnak, de az odavágó matekja és a saját szélsőséges formagörbéje miatt ez a meccs inkább a kontrollról szólhat, mint a gálaestről.